Tandem- CAPS

  • 2019. November 27.

    A projekt keretei között, a műhelytalálkozók és a tanulmányútak során a programban résztvevő partnerszervezetek jobban megismerhetünk egymás régióját, egymás porgamjait, illetve mindazokat a rendezvényeket, törekvéseket, amelyek által elérhetik a közösségük fejlesztését, ezáltal is csökkentve a fiatalok elvándorlását. Az ő munkájuk által is csökken a kistérségből az elvándorlók száma, erősödik a helyben élők közösségi aktivitása.

    A felvidéki, komáromi székhelyű civil, non-profit szervezet, a Tandem több nemzetközi együttműködésben vesz részt.

    Ezek közül az alábbit lehet kiemelni:

    CAPS – Children’s Access to Play in Schools Erasmus+ projekt - a projekt célja – minél több ötlet gyűjtése a játékos tanulás és a játékos tanítás témakörében. Nagyon inspiráló tud lenni ugyanis egy olyan környezet és közeg, ahol az élmények gyűjtése és azok megtapasztalása a cél!

    „A játék hétköznapi csoda. Nincs benne semmi különleges. Minden különleges benne.”

    Ha elképzelem a játékra legalkalmasabb terepet, akkor az egy olyan hely, ahol tudok:

    táncolni

    virágot és gesztenyét szedni

    fejjel lefelé csüngni

    a fűben hemperegni

    hintázni

    futni

    barkácsolni

    fára mászni

    a sárral játszani…

    A CAPS – Children’s Access to Play in Schools elnevezésű projektünk keretében az iskolák játékbarátabbá válását segítő képzésen vettünk részt február 10-16. között. A tréningen többek között a játék egyszerűségéről és a megfelelő feltételek kialakításának ezernyi kihívásáról tanultunk meg többet. Mindebben a Rogers Alapítvány trénerei és a Gloucestershire Egyetem tanára voltak segítségünkre, akikkel a hét folyamán egy nemzetközi csoportban tanulhattunk egymástól.  A csoport színes volt, így kiváló alkalom nyílt a tapasztalatszerzésre; a brit playworkerek – játékmunkások megosztották velünk munkájuk részleteit, megismerkedhettünk az oloumoci egyetem tanáraival és az előző, hasonló témájú projektekben szerzett tapasztalataikkal, betekintést nyerhettünk egy lengyel magániskola játékbarát működésébe, és az osztrák résztvevőkkel megvitathattuk az országokon belüli hasonlóságokat és különbségeket.

    És hogy mi mindent tudtunk meg a játékról? Azt, hogy aki játszik, játékát belső indíttatásból ő maga irányítja. Hogy a játék felbukkanása kiszámíthatatlan, és hogy maga a tevékenység egyszerre rugalmas és cél nélküli. Azt is megtudtuk, hogy a felnőttek által elképzelt játék nem mindig fedi az említett definíciót, de a gyerekek „játékfelfogása”, ösztönös tevékenysége ezt tükrözi. A gyerekek nagyszerű érzékkel találják meg a felnőttek  lineáris, A-ból B-be haladó tevékenységének réseit „hétköznapi csodává” alakítva; így válnak az egymás után haladó hétköznapok a repülő fogkefék, beszélő bevásárlókosarak, menekülő falevelek birodalmává.

    Hogyan lehet mégis mindezt „aprópénzre váltani”, az iskolák működésébe építeni? Fontos egyrészt annak a felismerése, hogy a gyerekek alapvető huzalozása és világfelfogása a játék, és tanítási időn belül éppúgy szükségük van szabad játékkal töltött időre, mint a tanulásban megjelenő játékra, vagy minden játékos pillanat megragadására, amire csak lehetőség nyílik. Másrészt a képzésen azzal is megismerkedtünk, hogyan térképezhető fel, milyen a szabad játék megfelelő tere az iskolában, annak megtervezésébe mennyire vonhatóak be a gyerekek, milyen más megfigyelési mód – térképkészítés, stb. használható fel a siker érdekében.

    A játékkal szorosan összefüggő fogalom az angolszász kultúrák számára ismert és elismert playwork – az ún. játékmunka. Játékmunkának azt a tevékenységet nevezzük, melyet a gyerekek játékidejét felügyelő felnőttek végeznek, ez azonban nem merül ki a gyermekek „megőrzésében.” Évek óta játékmunkásként dolgozó szakemberek tapasztalatai voltak segítségünkre abban, hogyan érdemes támogatóan részt venni a gyerekek játékában, mit jelent az alacsony beavatkozás és magas válaszkészség. Tudományosabb vizekre evezve beszéltünk arról is, hogy maga a játék folyamata milyen állomásokat jár be az érkező ingertől a flow élményig, majd annak befejeződéséig. Végül pedig körüljártuk, hogy a pedagógusok milyen módon tudják megosztani tapasztalataikat, hogyan hallgassák meg jól a társukat, hogyan érdemes a gyerekekkel a játékról beszélgetni, és hogyan tudnak önismeretben haladni.

    A projekt keretében több iskolát is felkerestek a program résztvevői, így Gdanskban is, amely az első olyan város, amely minden iskolájában bevezeti a szabad játékot a gyerekeknek.

    Az Erasmus+ együttműködésen belül azon dolgoznak, hogy Szlovákiában is hozzáférhetőbb legyen a játékbarát iskolák elképzelése. Az udvardi Majthényi Adolf Alapiskola vezetőségében és tanári karában partnerre találtak ebben, és már most, a „pilot”-folyamatban értékes-játékos perceket töltöttwk együtt Péter Urbán vezetésében.

    Debrecen, 2019.11.22.

ESZA