Interjú Szabó Csillával.

  • 2020. Július 13.

    A közösség megtartó ereje a legfontosabb

     

    A közösségek építése és a közösségi lét jelenti azt az erőt, amely helyben tudja tartani a fiatalokat. Ugyanakkor szükség van arra is, hogy biztosítva legyen az anyagi háttér is, valamint élhető legyen az adott település – így gondolja Szabó Csilla komáromi tanító, drámapedagógus, rendező és helyi képviselő.

     

    Szabó Csilla életében is eljött az az időszak, amikor elvágyódott, és Budapestre költözött. De amikor hosszabb időt töltött ott, azt érezte, hogy nem az ő közege. Mint mondja, az ő generációja úgy nőtt fel, hogy a szüleik az 50-es és 60-as években közösséget teremtettek helyben, bármennyire is rossz korszak voltak a körülmények.

     

    - Én azt a neveltetést kaptam, hogy itthon kell megtennem mindent, hogy itt jobb legyen. Ez elég erősen belém égett. A szülők arra neveltek, hogy maradj itthon, és itt tedd a dolgodat, mert ha mindenki elmegy innen, akkor mi lesz? Viszont, ha nézem a fiatalok mostani helyzetét, akkor meg tudom érteni, ha egy idő után elmennek. Egy kezdő pedagógus például, mikor tud lakást venni Komáromban a kezdő béréből? Vagy mondjuk, ha két pedagógus összeházasodik, vesznek egy lakást, a törlesztést a kicsi pénzükből kinyögik, de aztán ott van a gyerekvállalás kérdése. Érthető, ha úgy döntenek, elmennek. Az már örvendetes, ha ez úgy történik, hogy kimennek külföldre, ott összeszednek egy kis pénzt, amiből aztán itthon el tudnak indulni. De sajnos ez a ritkább eset – mondta Szabó Csilla.

     

    A tanárnő Bécsben élő magyar táncosokkal beszélt arról, miért pont Bécset választották.  Azt mondták, hogy Bécs egy rendezett, tiszta, nyugodt hely, ahol meg ki tudnak jönni a fizetésükből és nyugalomban tudnak élni.

     

    - A nyugalom nem csak az anyagi keresetet jelenti, hanem azt is, hogy egy város mennyire élhető. A szolgáltatások milyenek, ha kilépsz az utcára, mivel találod magad szemben. Feltört, összetört járdák, fölborogatott kukák és elszáradt virágok, vagy pedig az élettered élhető, szép, esztétikus. Bécs egy ilyen város. Elfogadó, tényleg van mindenféle náció, a vasútállomás és a vonatok tiszták, a kutyát bárhova beengedik, ez egy olyan kultúra. Ugyanakkor ezek a Bécsben élő emberek nagyon vágyják a közösséget. Létrehoztak egy táncegyesületet, ahová elkezdtek magyarok járni. Tehát nagyon gyorsan keresnek maguknak valami közösséget. Kint jobb a fizetés, a nyugodtabb az élet, a karrierépítés szempontjából előnyösebb a hely, de közösséget keres az ember hasonszőrűekből, mint ő – tette hozzá Szabó Csilla.

     

    A drámapedagógus úgy véli, a közösség megtartó ereje dolgozik azok körében is, akik itthon maradnak. Kell egy közösség, legyen az bármilyen vonatkozású, ami ott tartja őket.

     

    - Főleg a mi nemzetiségi létünkben nagyon fontos a közösségépítés és a közösségi lét. Nyáron voltam egy olyan közösséggel, akik kenukkal járnak különböző vizekre evezni. Ott is van mindenféle ember. A kőművestől kezdve szó szerint az atomfizikusig mindenki és szervezik ezeket a vízi túrákat, mennek együtt, beszélgetnek és főznek, segítik egymást. Ennek van megtartó ereje. Ezek kompenzálják szerintem a magasabb fizetést, vagy a kevésbé rendezett környezetet is – fogalmazott Szabó Csilla.

     

    A tanárnő szerint egy jól működő közösség kialakításához mindenképp kell egy közös cél, amely irányába képes egy csoport együtt haladni és együtt dolgozni. Fontos, hogy nyíltan kommunikáljanak egymással, tehát lehessen nyíltan megbeszélni azt, ami nem jó, amit másképp kell csinálni. Csak az visz előre, ha megbeszéljük egyenesen a dolgainkat. Ha megvan a közös cél, az együttműködés és a nyílt kommunikáció, akkor működni fog a közösség.

     

ESZA