2020. Július 13.

A „kelet-európai életérzés” vezeti haza a fiatalokat Nyugatról

 

A „kelet-európai életérzés”, az itteni kultúra és az emberek közvetlensége volt az, ami Németországból szülőföldjére, Komáromba vezette vissza Gágyor Zillét, a RÉV Magyar Kultúra Háza vezetőjét. Szerinte a fiatalok a jobb munkalehetőség és a magasabb fizetés miatt vándorolnak Nyugatra, ahol viszont nem tudják igazán otthon érezni magukat.  

 

Gágyor Zille, a RÉV Magyar Kultúra Háza vezetője Németországból költözött vissza Komáromba. Bár a külföldön töltött évei alatt is sokat járt itt, ahogyan ő mondta „haza” jött. Mivel az akkori férjével közös németországi vállalkozásukat Szlovákiából is tudták működtetni, ezért döntöttek úgy, hogy hazaköltöznek. Gágyor Zille elsősorban azért jött haza Németországból, mert megrögzött kelet-európainak vallja magát.

 

- Én Kelet-Európában érzem jól magam, szeretem a kelet-európai embereket. Amikor megnyitották a határt az NDK és az NSZK között, akkor átmentünk nyugatról Kelet-Németországba, ahol bementünk egy üzletbe és az az illat az annyira jó volt, az annyira hiányzott, ugyanaz a szag volt ott is, mint itt. Hiába más ország és más kultúra, de valahogy az a kelet-európaiság ott volt, és én abban nőttem fel. Az emberek közvetlensége Kelet-Európában sokkal inkább megvan. Németországban le kell szervezned egy kávézást is hetekkel előre, nincs olyan, hogy most. Én azt mondom, hogy el kell menni, meg kell tapasztalni mi van ott, és haza kell jönni – fogalmazott Gágyor Zille.

 

A Magyar Kultúra Házának vezetője Németországban sosem tudta magát igazán otthon érezni, hiányzott a magyar nyelv és a kultúra is.

 

- Csak Magyarországon tanul meg a gyerek Weöres Sándor verseket, magyar mondókákat, csak itthon lehet körjátékot játszani. Persze van kint is magyar táncház, de az már nem olyan, mert az más, kicsit mesterkélt. Ott azért van, hogy az ottani magyar gyerekek is megtanuljanak magyarul. Itt meg azért, mert ez hozzánk tartozik. Nekem fontos, hogy magyarul szólaljak meg az utcán, magyarul kérjek a boltban, magyarul beszéljek, vagy olvassak. Olvasok németül sokat, szeretek is németül olvasni, de sokkal jobb magyarul. Amikor elkezdtem egyetemre járni, művészettörténetet tanultam, és annyi mindent el tudtam volna mondani, csak épp nem tudtam magam németül kifejezni. Ez nagyon rossz volt. Az ember megtanulhat anyanyelvi szinten németül, meg gondolkodhat is németül, vagy akármilyen más nyelven, de sosem lesz úgy az övé, mint az anyanyelve – tette hozzá Gágyor Zille.

Mindezek ellenére úgy véli, hogy sok fiatal el akar menni Komáromból, mert nem nagyon van munkalehetőség. Szerinte a fiatalok egy része nem szeretne fizikai munkát végezni, hanem íróasztal mellől szeretné megkeresni a pénzt. De ez nem feltétlenül működik a gyakorlatban.

 

- Én ültem íróasztal mellett is. Lényegesen kényelmesebb, mint itt lehúzni 10-12 órát, kemény fizikai munkával. Kicsit az az érzésem, hogy sokan azt sugallják a fiataloknak, hogy nem feltétlen kitartó munkával lehet a pénzt megkeresni. Sok fiatal úgy képzeli el, hogyha kimegy Nyugat-Európába, akkor ott nem kell annyit dolgoznia a pénzért. De ott is kell dolgozni szerintem, ráadásul ott van az a kirekesztettség, amiről beszéltem. Nem fognak téged befogadni, sőt, egyre kevésbé, mert vendégmunkás vagy. Persze lehet asszimilálódni, de az ember lelkének egy nagy darabját fel kell adnia ahhoz, hogy ott jól érezze magát – mondta Gágyor Zille.

 

Az intézményvezető szerint sok olyan dolog van, amit nem lehet pótolni külföldön a magasabb bérekkel sem. Ilyen az, amikor valaki a komáromi RÉV-ben jár, ahol az a zene szól, ami a szívéhez a legközelebb van. Tehát nem biztos, hogy a külföldi munka és a pénz megadja azt a többletet, azokat az élményeket, amiket az otthon és a szülőföld nyújtani tud.