Interjú Bodnár Hajnalkával.

  • 2020. Július 13.

    Aki maradni akar, az mindenképp talál lehetőséget

     

    Aki szeretne helyben maradni, az talál munkalehetőséget Nagyszalontán is, de a megélhetés miatt sokan mégis a nagyvárosokba költöznek – véli Bondár Hajnalka, aki a Sinka István kézműves kört vezeti Nagyszalontán. Szerinte a család jelentheti azt az erőt, ami leginkább helyben tartja a fiatalokat.

     

    Bondár Hajnalka maga is helyben tanulta meg a hagyományos kézműves tevékenységeket egy helyi asszonytól, Marika nénitől. Azóta ő maga is tanítja az érdeklődő fiatalokat. Annak ellenére, hogy szülei kételkedtek abban, hogy tud-e majd érvényesülni ezzel a szakmával, és tudja-e a megszerzett tudását kamatoztatni. Ő viszont kitartott az elképzelése mellett és úgy érzi, évek múltán meghozta a gyümölcsét a befektetett munka. Ugyanakkor tisztában van vele, hogy nem minden fiatal akarja követni a példáját, és Nagyszalontán érvényesülni. 

     

    - Van, aki elvágyik az iskola miatt, mert Magyarországon olyan szakmát tud tanulni, amit itt nehezebb románul elsajátítani, vagy nem is igazán van olyan, ami érdekli. De ez változó, gyerekfüggő. Én mindig is azt gondoltam, hogy aki szeretne dolgozni, az mindenképp talál munkalehetőséget Nagyszalontán, de ez attól is függ, mit végez az a gyerkőc, és mik az elképzelései. Mert ugye nagyon soktól hallom azt, hogy bár elvégzi a szakmát, de nem akar Nagyszalontán maradni, mert itt nem lehet megélni. Így a nagyobb városokba vágynak el legtöbbször – mondta Bondár Hajnalka.

     

    A kézműves kör vezetője szerint a fiatalok tudnának élni a Nagyszalontán adott lehetőségekkel, de előbb fel kell ismerniük magukban, hogy miben jók, miben tehetségesek. Ehhez szülői segítség is kell, vagy valaki, aki inspirálja őket. Szerinte leginkább anyagi okok miatt hagyják el a fiatalok Nagyszalontát.

     

    - Külföldön ugyanazért a munkáért sokkal többet keresnek. Ugyanakkor otthonmaradásra bíró tényező lehet a család. Én magam is gondolkodtam egy ideig, hogy Budapesten fogom folytatni az iskoláimat, mert az én apukám Pesten élt. De mikor ráleltem erre a kézműves szakmára és eldöntöttem, hogy mi szeretnék lenni, akkor csak ahhoz húzott a szívem, hogy itt maradjak a szülővárosomban és a családomhoz közel – tette hozzá Bondár Hajnalka.

     

    A kézműves kör vezetője úgy gondolja, hogy neki magának nincs olyan nagy szerepe abban, hogy a fiatalok Nagyszalontán maradjanak. Ennek az az oka, hogy a gyerekek elsősorban a 9. évfolyamig járnak kézműves foglalkozásokra, utána inkább az érettségire és a továbbtanulásra készülnek. Tehát előbb-utóbb elválnak az útjaik. Ugyanakkor egy kézműves központ már valamennyi változást hozhatna ebben.

     

    - Ha ezek a foglalkozások tényleg beindulnának, és iskolás csoportok érkeznének hozzánk, akár külföldről, vagy más városokból, falvakból, akkor nyilván megnéznék Nagyszalonta nevezetességeit, és leülnének nálunk egy kicsit kézműveskedni. Ezt ki lehetne terjeszteni, hogy ne csak havonta egyszer érkezzen egy ilyen csoport, hanem akár többször is. Ekkor már kellene más munkatárs is, mert én egyedül kevés lennék. Tavaly volt már példa arra, hogy egyik nap hetvenhét gyerekünk volt, és igénybe vettem a nagyobb gyerkőceim, vagy a nyugdíjasaink segítségét – mondta Bondár Hajnalka.

     

    Abban is gondolkodik, hogy ne csak gyerekeknek tartson kézműves foglalkozást, hanem felnőtteknek is. Ezen „workshop”-ok keretében az érdeklődők kifizetnének egy összeget az alapanyagra és megtanulnák például a gyöngyöstojás elkészítését húsvét előtt. Bondár Hajnalka úgy véli, hogy a vásárok is lehetőséget jelenthetnek a kézművességgel foglalkozóknak a megélhetésre, a helyiek azonban nem igazán tudják megengedni maguknak, hogy megvásárolják a termékeket.